osvojìti -ím dov.
1. osvojiti, zavzeti: Trebinje városi, stero meszto csi bi nyim mogocsno bilô oszvojiti AIP 1876, br. 2, 3; Po nevolaj tvoji, Tebé Bôg oſzvoji BRM 1823, 158; pren. Blá'zen, csi szi tô rêcs oszvojo KAJ 1870, 55; nyihovo zemlo oszvojili KOJ 1848, 8
2. prisvojiti: Vſze ſzi je ſzebi oſzvojo BRM 1823, 332; szam nê zamüdo szpoznávati lidi i etih dobre segé szam szi oszvojo AIP 1876, br. 5, 6
3. pridobiti: I on ſzi je mené oſzvojo BKM 1789, 416; I on ſzi je mené oſzvojo SŠ 1796, 146; Ti, ki szi nasz oszvojo KAJ 1848, 135; ſtero ſzebi oſzvojimo KŠ 1754, 135; nyé vrejdnoſzt knám prikapcsüjemo, czilou je oſzvojimo KŠ 1754, 216; naj tou i táksega tivárisa oſzvoijo KŠ 1754, 220