stǘdenec -nca m
1. studenec, izvir: Puteus Sztüdenecz KMS 1780, A8b; Sztüdenecz Kút KM 1790, 93(a); Kut; sztüdenecz KOJ 1833, 164; Jeli ſztüdenecz zedne lüknye vré ſzlatko i britko KŠ 1771, 750; Kako 'séden jelen setüje k-mrzlomi ſztüdenczi KM 1783, 2; pren. Jezus! ſztüdenecz veſzeljá KŠ 1754, 254; tak 'séja tebé düsa moja oh 'zivi ſztüdenecz KM 1783, 126; Sztüdenecz pravicze BKM 1789, 85; Ár te Ágnecz bode nyé pelal do ſivoucſega ſztüdencza SM 1747, 32; Ztejm dühovnim napitkom, Zcsiſztoga ſztüdencza tekocſom vodiczom BKM 1789, 161; bi'zim ktomi 'zitka ſztüdenczi KŠ 1754, 234; Tej ſzo ſztüdenczi brezi vodé KŠ 1771, 720
2. vodnjak: ſteroga oſzel, ali gyünecz eti vu ſztüdenecz notri ſzpádne KŠ 1771, 218

NOVAK, Vilko, Slovar stare knjižne prekmurščine, www.fran.si, dostop 31. 5. 2024.